A vers, a versek mindenkihez szólnak.
szülinapra:
Születésnapod reggelén ,édes legyen álmod.
Ne legyen az életben soha csalódásod.
A jó Isten védő keze áldjon mindig téged,
Szeressél és boldog legyél, ezt kívánom néked!!!
névnapra:
Minden rosszat felejts el, és jókedvűen ünnepelj,
Dallal köszöntünk most Téged, ma csak a jót lásd és a szépet!
Boldog Névnapot!
Nagyanyó fürge,
Mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
Mosakszik.
Bizony fürge, mint egy
Kisleány:
Délelőtt főz, varrásba fog
Délután.
Láttad-e már az
Ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!
Életem ott van Isten tenyerén
azért nem félek én.
Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély,
Isten így szól: Ne félj!
Miért is? Mitől is félhetnék én?
az Isten tenyerén!
Tudom, hogy néz, és tudom, hogy szeret,
és tudom, hogy, a lelkembe lát,
és minden szónál kedvesebb előtte,
ha meglátja bennem önmagát.
Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Húsvét napján erdő szélén sárgállik a hérics
Bocsánat de a fejedre rálocsolok én is!
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
Ződ erdőben vótam, adj egy sört oszt jóvan.
Piros tojás, fehér nyuszi, locsolásért jár egy puszi.
Húsvét hétfő reggelén mosolyog az ég is,
Adjatok egy fél decit, mosolygok majd én is.
Sivatagban él a teve,
locsolkodni jöttem, he-he.
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
Kásás lett a hótakaró,
olvadozik, szörcsög a hó,
beisszák a szomjas rögök,
szellő jár a tar fák között.
Ám a pocs-pocs, vizes földbül
hóvirág-szár kél, kizöldül,
bokrok ágán bársony barka,
közeledik Húsvét napja.
Készül hímes, piros tojás,
megkezdődik a locsolás.
Húsvét hétfőn egész nap,
aki öntöz, tojást kap.
Húsvét előtt… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt… szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt… kihamvadott remények.
Húsvét előtt… egy nagy “Minden hiába !”
Bús eltemetkezés az éjszakába.
De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
Húsvét után… el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után… futni a hírrel frissen!
Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után… új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után… erő, diadal, élet!
Csak azokért sírjunk húsvéti könnyeket,
akik még mindig húsvét előtt élnek.