Végvári Vazul – Az Öreg
A Kossuth tér sarkától
híd vezet a vértanúkra emlékező térre.
Átellenében a honatyák kupolás csarnoka,
Báthory útja és nádorok nevére koppanó kövek,
Kossuth és Széchenyi… Neveikkel büszkélkedő környék
akiket becézett, a sokak és sok mindent látott kerület
neked itt adott helyet, olyan ívek fémjén,
hogy megállhass, de le nem ültetnének,
kalapod se kérik udvariasan el,
csak figyeli Aulich, Perczel és Kiss János
utad merre veszed;
vagy vársz még egy kevéssé
- valakit? Még jöhet az időben, talán
a hidakon, budai hegyen át
tán nyugatról? Ide, mifelénk?
Kalapodról mintha novemberi köd peregne
drótkeretjén át a szemedre. Homályba borító üveg.
Ó, Öreg! Te mit is képzeltél?
Ennek az országnak csarnokaiba, erre, még
valaki jöhet?
Látod, a hidat csak később verték alád
s a bilincseket elhurcolt kulákok
paraszt gyerekei hozták a kezedre; lesöpört padlásról
hullatott magvak a földükbe rohadtak -
Moszkvától idáig láthattad, mind az
útjelet, hogy a nép igaza útján, ami
eljövendő, ebben a hazában
t e még megteremtheted.
Ó, Öreg, kábított hiszékeny
te paraszt becsület!
Most aztán várhatsz itt
- meg mi is veled.
Október… november: ez az az idő;
(a kövek a vért már rég levedlették)
Lám, magad kezét szorítja a korlát.
Húzd a kalapot mélyen a szemedre.
Még valaki jöhet.
Szuhanics Albert – Boldogasszony Anyánk
Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!
Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!
A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!
Légy hát engedelmes, legyél töredelmes,
Legyél szerelmetes, szeretettel teljes!
Lelkedet mossad hát, patyolat tisztára,
Úgy várjál Uradra, Istened szavára!
Üdvözlégy Mária, Istennek szent anyja,
Királynőnk, magyarok Nagy-Boldogasszonya!
Apostol-királyink, országunk szentjei,
Előtted szolgálnak, míg létük mennyei.
Érdemük láthatják, angyalok az égben,
Koronánk üzenet, úgy ahogyan régen.
Szent és sérthetetlen ez az ország, s népe,
Legyen itt boldogság, bőség, örök béke!
Dugasz István – Hit nélkül
Árpád az ősünk és vezérünk
Nélküle itt soha nem élhetünk.
Nekünk e földet ő szerezte,
Árpád sávos zászló vezette.
A turul jelkép a zászlaján,
- E jelkép örök neked hazám.
Aki e jelképet tagadja
Magyart itt látni nem akarja -
István tette szentté a magyart,
Ő mindenkinek csak jót akart.
Ott ahol volt, szentlélek lakott,
Ő nekünk egy országot adott.
Mert pogányként nem lenne magyar,
Mi sem lennénk más, mint az avar.
Nevünk szép volt, mint a félhold,
Köröttünk mindenki hódolt.
Amikor még igaz volt a magyar
Nem bánthatta az idegen kar.
Ahogy veszett a hitünk
Egyre gyengébbek lettünk.
Hit nélkül a végén elveszünk,
Hisz nem él bennünk a szellemünk.
Lassan nem tudjuk mi a haza,
Olyan, mint elkergetett anya.
Olyanok vagyunk, mint a jéghegyek,
Előbbre valók az érdekek.
Más okok miatt elolvadunk,
Talán csak egy emlék maradunk.
Bródy János – Boldog születésnapot!
Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod,
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold.
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk.
Boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!
Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán,
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám.
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk!
Boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!
Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél,
De minden évben eljön a nap, amikor születtél.
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk!
Boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!
/Előadó: Halász Judit/
Alma együttes – Ma van a szülinapom
Nincs semmi gondom, reggel van az idő napos,
Mindenki tudja, hogy én vagyok a szülinapos.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom –pompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom -pompomporpompom.
Az idő rohan, velem is egy év elszaladt,
Ezért most látszik egy szarkaláb a szemem alatt.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom –pompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom -pompomporpompom.
Fordítva élek, és nem leszek már agilisebb,
Ki tudja miért annál inkább szenilisebb.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom –pompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom -pompomporpompom.
Hol a torta?
Egy idő óta folyton elhagyom a szemüveget,
És nem tudom a szövegemet.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom –pompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom -pompomporpompom.
Mostantól fáj már a derekam, és hull a hajam,
Hangosan sikíts, ha azt akarod, hogy meg halljam!
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ma van a szülinapom –pompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Negyedik szülinapom pompompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Ötödik szülinapom pompompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Hatodik szülinapom pompompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Hetedik szülinapom pompompomporpompom.
Remek a hangulatom –tomtomtorotomtom,
Századik szülinapom pompompomporpompom.
Szabó Zoltán – Születésnapodra
Ez a nap más, mint a többi,
Mert ez a Te Születésnapod!
Köszöntelek és kívánom,
Legyen ma szép napod!
Eltelt ismét egy év
És Te újra ünnepelsz.
Legyen neked ma minden szép
Pillanat, hosszú-hosszú perc.
Mikor először felsírtál,
Aggódva figyeltek.
Mikor először nevettél,
Már érezted szeretnek.
Felnőttél, elteltek
Hosszú szép évek,
Szívedbe zártál
Sok szép emléket.
Ünnepelj és légy ma boldog,
Hisz ez a Te napod.
Kívánom, hogy legyen még,
Sok Boldog Születésnapod.
Bíbor Kata – Születésnapi áldomás
Pálinkás jó reggelt,
a hajnali fénynek
ma szebbült világa,
ma csak neked, érted
nyújtózik át, egész a mennyből,
virradjon rád nap még számtalan, csengőn.
Nevess az éggel,
szívből kívánom,
mosolyod legyen
harmat virágon,
lépteid vigyázza egy végtelen élten
Őrangyal, utadon végigkísérjen.
Kívánom még azt,
hogy szeress örökkön,
ne fogja lelked
bánatrács, búbörtön,
halld ki igazát a színtiszta szónak,
legyen így ma és minden holnap.
Isten éltessen,
hozzá boldogságot kérve,
és hogy megszülettél,
én Istent áldom érte.
Csukás István: Istenke, vedd térdedre Édesanyámat
Istenke, vedd térdedre Édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
Anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre Édesanyámat!
Ábrányi Emil: Él a magyar…
Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sülyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentül hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a múlt!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen… ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát –
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyullad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket ül!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenül:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!
Varga Alexandra: A csend beszél tovább…
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet…
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…
(előadó: Repucblic, Cipő)