Pej Erika – Gondolj rám…

Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen
betakar selymével…
téged ott,
engem itt,
s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj,
mikor kettőnket takar be az ég…

Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
S melegével oldja a harmatot…
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Mikor felhő jár arra…belé bújik, s elszáll arra…
hol várok rád.
S nyári záporként áztatja arcunkat,
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még harmat,
mely fürdeti ajkamat…

Gondolj rám…csak úgy…néha,
mert hiányzom neked, s a léha,
lusta napok lassan telnek nélkülem,
s vágysz arra, amire én is, szüntelen.
Rád, Kedves, a csókodra, s ölelő, édes karodra…
mely álmunkban is úgy kísért…
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még közös álom,
S nem hiába vágyom rád…
Jössz majd, s csókol újra szád.