Anyák napi versek

Ismeretlen szerző – Szeresd Édesanyádat

Ismeretlen szerző - Szeresd ÉdesanyádatŐ az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.

Ismeretlen szerző – Ima Édesanyámért

Ismeretlen szerző - Ima ÉdesanyámértMennyei jó Atyám, őriző pásztorom,
Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.
Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,
Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.
Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.
Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?
Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,
Hints áldást fejére, a lába nyomára

Donászy Magda – Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat felnevelted nékem.

Nadányi Zoltán – Anyu!

Tudok egy varázsszót,
Ha én azt kimondom,
Egyszerre elmúlik
Minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
Ha mártás savanyú,
Csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: Anyu!

Mindjárt porcukor hull
Kávéba, mártásba,
Csak egy szóba került,
Csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
Rosszból csuda jó lesz,
Sírásból mosolygás,
Olyan csuda-szó ez.

„Anyu! Anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

„Anyu! Anyu! Anyu!”
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu fényes csillag,
Látni ahogy jössz, jössz,
Mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
Angyal szelídséged,
Odabújni hozzád,
Megölelni téged.

Petőfi Sándor – Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az Isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.

Petőfi Sándor – Füstbe ment terv

Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Míg állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék…
Röpült felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanul…
Mint a gyümölcs a fán.

József Attila – Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Rákos Sándor – Nagyanyó

Nagyanyó fürge,
Mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
Mosakszik.

Bizony fürge, mint egy
Kisleány:
Délelőtt főz, varrásba fog
Délután.

Láttad-e már az
Ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.

Dsida Jenő – Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!