Anyák napi versek
Csukás István: Istenke, vedd térdedre Édesanyámat
Istenke, vedd térdedre Édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
Anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre Édesanyámat!
Mécs László: A királyfi három bánata
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az Anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de Anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az Édesanyám ízent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az Ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
Lukács Angéla – Csak egy van
Sok-sok levél van a fán,
Mind hasonló forma,
Milliónyi levél közt
Még sincs két egyforma.
A Földön sok gyerek él,
Milliárd is megvan,
de az egész világon
Belőlem csak egy van.
S ha egy nagy tér közepén
Tenger gyerek állna,
Közöttük az Anyukám
Mégis rám találna!
Iványi Mária – Aludj, édes anyukám
Nézd csak! Nézd csak babukám
Elaludt az anyukám.
Ne mocorogj! Maradj szépen
Csöndesen a babaszéken!!!!
Én is melléd ülök halkan,
Nehogy álmát megzavarjam.
Ugye tudod, babukám,
Fáradt az én anyukám.
Mindig olyan sok a dolog,
Egész nap csak sürög-forog!
Odamegyek csendben, halkan,
álmát nehogy megzavarjam.
Betakarom… így ni… lám,
Aludj édes anyukám!
Megcsókolom a két szemét,
Hadd álmodjon sok szép mesét!
Így altat el ő is engem.
Őrzi álmom halkan, csendben.
Látod, látod babukám,
Ilyen az én anyukám.
Szeretem is nagyon, nagyon!
Fecske Csaba – Jó leszek
Ezentúl jó leszek állíthatom
Reggeltől estig,
Tetőtől talpig,
Csupa jó leszek.
A fülemet ezentúl mindig megmosom,
Rendbe rakom a ruhám,
Tiszták lesznek a körmeim,
Köszönök szépen mindenkinek.
Azt teszem csak, ami szép és jó,
Ha már jó leszek.
Nem verekszem, nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját.
Semmit sem teszek, amit nem szabad.
A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek.
De ezt a sok jóságot észben tartani
Azért nem tudja ilyen kisgyerek.
Ismeretlen szerző – Édesanyámnak
Virágot kerestem,
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm,
S odaadom néked.
Nem is kívánok én
Érette egyebet,
Csak, hogy édesanyám,
Ölelj meg, csókolj meg!
Népköltés
Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág:
Annyi áldás szálljon rád!
Ismeretlen szerző – Ajándék
Kértem a Napot neked.
Azt mondták,
Ezt nem lehet!
Akkor csak egy sugarát,
Hogy szívedet fonja át.
Ígérték, ezt megkapom,
Ablakodon bedobom.
Létay Lajos – Édesanyámnak
Kezemben a tavasz
Első kis virága.
Szívemben a szeretet,
Tisztelet és hála.
Ezzel köszöntelek,
Édesanyám drága.
Kívánok sok erőt
Egész életedre,
Kitartást és sikert
A te lépteidre!
Éljen nagyon soká,
Édesanyám drága!
Ez az én szívemnek
Legfőbb kívánsága.
Ismeretlen szerző – Nagymamának
Gyermekszívemet
hála járja át,
és köszöntök ma
minden nagymamát,
akik szeretve
szolgálnak nekünk,
megértő szívvel
örülnek velünk.
Minden örömünk
megtízszerezik,
s a bánatunkat
mind megfelezik.
Áldja meg az Úr
nemes szívüket,
és jutalmazza
szeretetüket!