Tamási Lajos – Piros a vér a pesti utcán


Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.

Nincs már teendő, ez maradt,
csak ez maradt már menedékül.
Valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.

Zászlóink föl, ujjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra.
Selyem-színei kidagadnak,
ismét mienk a pesti utca.

Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
– Kire lövetsz, belügyminiszter?

Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez.
Piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?

Kire lövettek összebújva ti,
megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.

S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz?
Véres volt a kezed már régen.
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?

Piros a vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.

Piros a vér a pesti utcán,
munkások – ifjak vére folyt.
A három szín lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót!

A három szín lobogó mellé
tegyetek három esküvést!
Sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét.

S fogadalmat, te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér!